Akikkel ezeken a túrákon részt veszünk (10 és 11. osztályosaink), újra és újra tapasztaljuk, milyen csodás „alkotásokra” képes a természet, mi, emberek, milyen gyöngék és törékenyek vagyunk, mennyire jelentéktelenek – a sokszor, olyan nagyon fontosnak vélt – dolgaink! Fantasztikus megélni, érezni, hogy, bár egészen parányi, de részei lehetünk, vagyunk a „csodának”.
Ótátrafüredről, napsütéses tavaszból indultunk, a nap melege végig elkísért minket, még szebbé varázsolva a hófedte tájat, amikor a télbe érkezve, a lomnici csúcs aljában található pihenőhelyre érkeztünk. Utunk során feledtette fáradtságunkat a mellettünk csobogó, kristálytiszta patak látványa, a víz csobogásának dallama, az elénk táruló vízesés szépsége.
A jóízű nevetések, a közös gyönyörködés a mesés látványban és az elgyötört pillanatok is, a „soha többet nem jövök kirándulni” meggondolatlan kijelentés, mind-mind a miénk!!! Ha kíváncsi vagy a többi képre, kattints ide!